Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szervezet hőháztartása

2010.05.10

 

A hőleadás, hőmegtartás helye az egészség

megóvásában

 

A szervezet a különböző hőhatásokra reagálva hűti vagy fűti a testet. Amennyiben a külső hőmérsékletet hidegebbnek érzi a kelleténél, akkor hőtermelő folyamatok indulnak be, fűteni kezdi testünket. Amennyiben ez nem bizonyul elégségesnek, fellépnek bizonyos izom-összehúzódások, remegések. Ha a test valamilyen oknál fogva túlmelegszik, hőleadó működések indulnak be. A hőleadás normál szinten hozzájárul a szervezet egészséges működéséhez. Arról gondoskodik, hogy adott esetben a test a többlethőtől megszabaduljon. A bőr pórusai kitágulnak, növelve a hőleadó felületet. Ha szükséges, beindul a verejték-elválasztás. A verejtéknek a meleg testfelületről történő párolgása nagyobb mennyiségű hőt von el, és fokozottabb hűtést eredményez. Ez normál esetben addig tart, míg a kellő hőleadás meg nem történik, ezután a folyamat leáll. 

Az egyes szervek hosszú távon csak a nekik megfelelő viszonyok között képesek a saját funkciójukat jól ellátni. Az egészséges szervezet igyekszik fenntartani belső állandóságát, megőrizni belső egyensúlyát. Szerveink megfelelő működéséhez meghatározott hőmérséklet szükséges. Hőháztartásunk a test hőmérsékletét megközelítőleg 37oC-on tartja. Ez a hőmérséklet meglehetősen stabil. Biztosításához a teljes energiakészletből csak bizonyos százalék áll rendelkezésre. Hőháztartásunk nem képes se korlátlanul fűteni, se hűteni testünket.

Ebben az egyensúlyt fenntartó folyamatban belső és külső tényezők játszanak szerepet.

·          Belső: a hőtermelés, hőleadás folyamata.

·          Külső: az adott viszonyoknak megfelelő öltözködés.

A teljesen egészséges szervezetnél még széles az a hőmérsékleti tartomány – a hideg és a meleg tekintetében is –, amelyben zavartalanul működik. A túl hideg vagy túl meleg hatások azonban túlterhelést jelentenek. Emiatt a korábban jelzett széles tartomány szűkülni kezd.

 

 

  A test hőmérséklete és hőkapacitása

 

A test belsejében a hőmérséklet 37oC, ezt nevezik „maghőmérsékletnek”. Kifelé haladva csökkenő értékek jelentkeznek: 35, 32, 28oC, ez a „köpenyhőmérséklet”. A maghőmérséklet és a köpenyhőmérséklet aránya aszerint változik, milyen mértékű a test felmelegedése, ill. lehűlése. A környezet a hő elvonásával csökkenti a test hőtartalékait, amit a hőtermelés pótolni igyekszik.

 

A szervezet behatárolt hőtermelő képességét és hőtartalékait nevezhetjük hőkapacitásnak.

Előfordulhat, hogy a testből több hő távozik, mint amennyit pótolni tud. Ilyenkor az erek összehúzódnak, szűkülnek, romlik a terület vérellátása (így védekezik a szervezet a kihűlés ellen):

-          a csökkenő keringés kedvez a lerakódásoknak,

-          az alacsonyabb hőmérséklet pedig a gyulladásos folyamatok kialakulásának.

 Amennyiben a hőigénybevétel nagyobb, mint a hőtermelő-képesség, úgy a szervezet kihűl.

Ezt szemlélteti az ábra:  A:  maghőmérséklet (a test belső hőmérséklete)

                          B: köpenyhőmérséklet (a felületen mérhető)

Kép  

A hőkapacitást meghaladó igénybevétel esetén a maghőmérséklet és a köpenyhőmérséklet aránya megváltozik. Hideg hatására legelőször és legnagyobb mértékben a végtagok hűlnek le. Ezért előbb itt jelennek meg a káros tünetek. Kedvezőtlen körülmények között az emberi test ki is hűlhet, mivel hőkapacitása véges. A harmadik személynél jól látható a maghőmérséklet visszahúzódása. A test kezd kihűlni. A világos árnyalat jelzi a kihűlés mértékét.

 

 

                                   A hőérzet szerepe

 

       Szerveink az idő előrehaladtával öregszenek, veszítenek funkcióikból. A szem idővel öregszik, és szemüveget kell viselni. Ez senkinek sem furcsa. Ha azonban arra hívnák fel a figyelmünket, hogy hőérzetünk romlott el, vagyis nem úgy érezzük a ránk ható hőt, ahogy kellene, és emiatt szervezetünk reakciói nem megfelelőek, értetlenül állnánk a kijelentés előtt. Talán azért, mert ilyen megállapítással még nem találkoztunk. Pedig a hőérzetért felelős szervekkel is előfordulhat, hogy idővel nem pontosan úgy működnek, mint korábban. Veszítenek valaha meglévő funkcióikból, így idővel csökken a hőérzet. Ez azt jelenti, hogy nem pontosan érzékeljük, és ezért nem helyesen reagálunk a testünket érő hőhatásokra: a hidegre és a melegre. (Általában a hideg okoz károsodásokat, elváltozásokat a szervezetben, ezért a későbbiekben erre térünk ki részletesen.) Ilyen esetben hőháztartásunk nem akkor és nem úgy fűt ill. hűt, amikor szükséges lenne, hanem attól eltérően. Ez hatással van az egészségünkre, mivel a hőérzetünk szerint öltözködünk nappal, takarózunk éjszaka.

A hőérzet teszi lehetővé, hogy érezzük a hideget és a meleget. Megjelenése összetett, több tényező befolyásolja:

-          belső: az egyén sajátos egészségi, fizikai állapota,

-          külső: a környezet hő- és páraviszonyai, sugárzó, hőelnyelő felületek, az esetleges légmozgások, a ruházat hőszigetelő, páraátengedő képessége, stb.

 

     A hibás hőérzet megjelenése

                   

Gyakori, hogy a hőérzet pontatlan. Szervezetünk nem érzi reálisan a különböző hőhatásokat. Nem érezzük megfelelően sem a meleget, sem a hideget.  Ennek a következtében a szükséges reakciók elmaradnak. Hamarabb fázunk, hamarabb lesz melegünk; vagy épp ellenkezőleg: nagyon jól bírjuk akár a nagyobb meleget, akár a nagyobb hideget anélkül, hogy öltözékünkön sokat változtatnánk. Semmiféle zavart, gondot nem érzünk. De ez csak a látszat. Szerveink ezt nem így élik meg: hosszabb idő után azokban elváltozások keletkeznek.

 

A hibásan megjelenő hőérzet miatt sokan nem megfelelőképpen öltözködnek. Sokéves megfigyelés támasztja alá, hogy ez túlterhelést jelent a szervezet számára. A folyamat észre sem vehető, mert maga az érzékelőrendszer hibás, így a reakciók nem pontosak. Emiatt az öltözködés, az esti takarózás terén nem adjuk meg szervezetünknek azt, amit valójában igényelne.

Érzékelésünkben tévesen jelenik meg a kellemes komfortérzet. Ezzel a belső szerveknek nem biztosítottuk a megfelelő környezetet, amelyben optimálisan tudnának működni. Így tartalékaink fogynak, ami többletmunkát ró a szervezetre, és a belső szerveknél elváltozások, károsodások léphetnek fel.

Ha a hőérzet „nincs pontosan a helyén”, észrevétlenül a megengedettnél nagyobb hőhatásnak tesszük ki szervezetünket, emiatt bizonyos idő után a belső szervek hőviszonyai megváltoznak. Ilyenkor fel sem tűnik, hogy átléptünk bizonyos szabályokat. A módosult hőérzet miatt pl. nem vesszük észre a nem megfelelő öltözködést, ám eközben belső szerveinkben idővel károsodás lép fel. Ezek olyan ellentmondások, melyek szerveinket megterhelik. 

Sajnos terjed az alulöltözöttség.

Nézzünk néhány példát a mindennapjainkból, hogyan reagálunk, amikor felhívják figyelmünket a nem megfelelő öltözködésre:

 
-          Miért nem öltöztél fel jobban?
-          Nem is tudom. Éreztem, hogy hideg van, de nem törődtem vele. Ha hideg, hát hideg. Majd elmúlik!
 
-          Miért vagy rövid ujjú ruhában, amikor ilyen ízületi és reumás panaszaid vannak? Öltözz fel jobban!
-          Miért öltöznék fel jobban? Nem fázom.
-          De hiszen hideg tél van!
-          Én érzem azt, hogy nem fázom!
-          Arra nem gondoltál, hogy mi van, ha nem jól érzed, és ezért átfázol?
-          Az lehetetlen. Én érzem, nem te…
 
-          Mondja, miért nem öltözik fel jobban, hiszen tél van?
-          Bírom én a hideget.
-          De hát a tünetei…
-          Ugyan már, annak semmi köze a hideghez!
 
-          Nem fázol? Hisz tél van, és a derekad teljesen kinn van a ruhából…
-          Ez a divat. Mit csináljak, ha ilyen ruhákat készítenek?

  

A rendellenes hőérzet következménye

  Kép

  

 

 

 

 

 

 

 

  

 

Kép

 

 

 

A folyamat esetenként nagyon lassú. Sokszor éveket, évtizedeket jelent, a szervezet tartalékaitól függően. Ilyen hosszú idő alatt elváltozások keletkeznek szerveinkben. Évek múlva, egy esetleges újabb hőtúlterheléskor, a szervezet heves, erős válaszreakciókkal reagál (a melegre is, de többnyire a hidegre). Ilyen válaszreakciók pl.: a tüsszögés, fokozott kiválasztási tevékenység az orrnál, a szemnél viszkető érzés, könnyezés, nehezen meghatározható helyeken belső tompa nyomó érzés megjelenése, köhögés, a bőrön megjelenő különböző tünetek, ízületi érzékenységek, stb.

Saját tapasztalatom azt mutatja, hogy több különböző betegség kialakulásához is azonos út vezet. Ez az út: a szervezet jelzéseinek fel nem ismerése; a hőérzet hibás megjelenése vagy figyelmen kívül hagyása, a nem megfelelő öltözködés, amely a szervezet tartalékainak lemerülését eredményezi, majd egészségkárosodáshoz vezet. Gyakorlatomban ezt a közös vonást találtam a különböző betegségek – az ízületi panaszok, a szénanátha, allergia, asztma, szklerózis multiplex, inkontinencia, visszérpanaszok… és a szervezetet érő hűtő hatások között. Valamennyi betegségnél fellelhető volt a kelleténél nagyobb mértékű hőleadás.

 

A reális a hőérzet kialakításának szerepe lehet a betegség sikeres leküzdésében. 

  Szénanáthás allergia

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.