Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


IV / 4. Esettanulmányok

2010.05.12
 
1.
Hűvös, kora tavaszi napon a levegő hőmérséklete reggel még hideg (kb. 10oC). A példánkban szereplő személy kellőképpen felöltözve kezdi a munkáját a szabadban. Munkavégzés közben ruházata a derekánál szétcsúszik. A jelenség gyakori, sokunkkal megesett már, ezért példaértékű lehet. (Porszívózás közben ugyanezen terhelések és igénybevételek lépnek fel.)

A nehéz munkavégzés általános hatása, hogy nagyobb a szervezet hőtermelése, a test kimelegszik, a bőr pórusai kitágulnak, hőleadási folyamat indul be.

Kép

 

Vizsgáljuk meg részletesen a nehéz munkától megizzadt személy testének hőviszonyait:
·          bőrfelületének hőmérsékletét,
·          testének hőleadását,
·          hőigényét.
Ahol a ruházat fedi, ott a bőrfelület:
          hőmérséklete: meleg,
          hőleadása: az öltözék hőszigetelése miatt kismértékű,
          hőigénye: a felmelegedett test hőleadást igényel, amit a ruházat némiképp akadályoz.
Ahol a ruházat szétcsúszott, és a test fedetlenné vált, ott a hőszigetelés hiánya és a külső hőmérsékleti viszonyok miatt a bőrfelület:
          hőmérséklete: hidegebb,
          hőleadása: az öltözék hőszigetelésének hiánya és a külső hőmérsékleti viszonyok miatt ezen a területen jelentős,
          hőigénye: az öltözék hiánya és a külső 10°C-os levegő együttes hőelvonó hatása miatt ez a testrész hőtermelést igényelne.
Amikor a test egyes részei különféleképp vannak fedve, betakarva, ezek ellentétes szervezeti működéseket igényelnének. Szervezetünk hőháztartása egy időben nem képes két egymásnak ellentmondó működésre. Az ilyen helyzetet a következőképpen kezeli: amelyik behatás területi aránya jelentősen nagyobb, azt veszi alapul, és ahhoz igazítja az egész test hőszabályozó folyamatait.
Jelen esetben a test nagy százaléka meleg, ezért hőleadást igényel, és ez meg is valósul. Annak a területnek az aránya, mely nem ezt igényelné, jóval kisebb, így az ilyenkor kívánatos funkciói elmaradnak: a bőrfelület itt nem képes összehúzódni. Ezen a területen, ahol a többihez képest jelentősen eltérő a test hőszigetelése, a helyi igények szerinti hőtermelő folyamatok nem indulhatnak be. Emiatt egyes külső és belső szervek túlterhelésnek vannak kitéve. Következményként idővel ezekben elváltozások keletkeznek.
A jelenség felismerését nehezíti, hogy nem érezzük ennek ellentmondásos és egészségkárosító jellegét. Visszatérve az előző példához, a szabadban dolgozó leizzadt személy még kellemesen hűsítőnek is érezheti a kritikus területen a hidegebbet. Tévesen úgy gondolhatja: „Milyen jól esik ezen a területen a hűvös, legalább nincs olyan melegem”. Még akik azt vallják magukról, hogy érzékenyek a hidegre, ők se tudnak kellőképpen odafigyelni ezekre az apró megfázásokra. Az adott személy érzi a kérdéses területen a hideget, de fel sem ötlik benne a gondolat, hogy ebből bármi problémája származhat. Úgy véli: „Ha lehűlt, majd felmelegszik, és nincs vele több gond”. Talán azért érzékenyek a hidegre, mert hőtartalékaik lemerülőben vannak. Ezt azonban képtelenek érzékelni.
Amikor a hőháztartás nem képes egyensúlyban tartani a hőleadást és a hőtermelést, a szervezetből szökik a hő.
 
2.
Egyre inkább terjed az autózás mint viszonylag új élethelyzet – a maga károsító hatásaival együtt. Az autózással megjelennek olyan behatások, melyekre a szervezetnek nincsenek megfelelő válaszlépései. Káros hatások jelentkeznek az ízületeknél, az érhálózatnál, a bőrfelület alatti idegpályáknál, egyes belső szerveknél, a gerincnél.
Nyáron, fokozott melegben

A gépkocsi belső hőmérséklete eléri az 50-55oC-ot. A vezető leengedi az ablakot, hogy a beáramló menetszél hűtse – így elviselhetőbb a nagy meleg. Ez a látszólag egyszerű, mindennapi eset olyan szervezeti működéseket igényel, melyeknek a szervezet nem képes megfelelően eleget tenni. Mivel a jelenség összetett, ezért célszerű lépésenként vizsgálni: az egyes behatások külön-külön milyen szervezeti reakciókat indítanak el, és mit igényelnek?

Kép


Az első hatás, mely a gépkocsiban ülőt éri, és amire a szervezet beindítja válaszreakcióit: az ablaküvegen keresztül besugárzó hő. Az autóban 50-55oC a hőmérséklet, az ülés csaknem forró.

 

Ekkora hőhatásra a bőr pórusai kinyílnak, a test verejtékezni kezd. A szervezet hőleadó folyamatokat indít el, hűtést igényel. A másik hatás a nyitott ablakon beáramló nagy sebességű, olykor 50-70 km-es menetszél, melynek intenzív hőelvonó hatása van még akkor is, ha a levegő hőmérséklete meglehetősen magas: 30-35oC.
Ugyanez a hűtő hatás viszont nyilvánvaló, ha nem ellentmondásos körülmények közt éri a testet. Ha pl. nyáron a szabadban tartózkodó személy egész testét 50-70 km-es erősségű szél fújja, vagy motorozás közben éri a testfelületét ekkora légáramlás, úgy a szervezet reakciói: a bőr pórusai összehúzódnak, csökkentve a hőleadó felületet, védelmet nyújtva a kelleténél nagyobb mértékű hűtő hatással szemben. Ha ez nem bizonyul elégségesnek, elindulnak hőtermelő folyamatok is.
Mindkét hatás erőteljes. A különböző hatásoknak kitett testrészek a saját megfelelő válaszreakciójukat igényelnék. Az egyik azonban nem az egész testfelületet éri, hanem csupán némely területet. Így azonos időben ellentmondó szervezeti működéseknek kellene fellépni: a test egyik felét hűteni, a másikat fűteni kellene. Ugyanabban az időben hőleadásnak és hőtermelésnek is fel kellene lépni.
A szervezetben persze hőtermelő és hőleadó folyamatok is működhetnek, de nem egyszerre. Az ilyen helyzetet úgy kezeli, hogy a kettő közül az egyiknek eleget tesz, a másikat pedig figyelmen kívül hagyja. Emiatt adott területeknél kimaradnak olyan funkciók, melyek fontos szerepet játszanak az egészség megtartásában. Ha az egészséges szervezet igényei nincsenek megfelelőképpen rendezve, problémák léphetnek fel. 
A nevezett behatás érzékszervi megjelenése:
     A meleg behatás sokkal nagyobb, így ez a meghatározó a hőérzet megjelenésében. Az erősen sugárzó hőhatás mindenütt éri az utast, amitől melege lesz. Az a testrész, amely az üléssel érintkezik, befülled, nedves, nyirkos lesz, ez tovább növeli melegérzetét és a hőleadást. A nedves bőr hőszigetelése lényegesen gyengébb. Ha ezt erős légáramlás éri, ott a test hőleadása, hűlése sokkal nagyobb. Az intenzív sugárzó meleg miatt a bőrfelület verejtékezése, izzadása nem mindig képes leállni, még akkor sem, ha erős hűtőhatás éri. Ez a jelenség fellép a gerincnél, különösen a nyaki szakasznál. Itt az izmok bekötődése, az ér- és idegpályák károsodása fokozott. A jelzett terület hőmérséklete egészen lehűl, miközben az izzadása még mindig folyamatos.
        A beáramló menetszél fokozott hűtő hatása a belső sajátos légáramlások miatt csupán egyes testrészeknél jelentkezik. Az utas a testét itt-ott érő intenzív hűtő hatást nem érzi kellemetlennek, lehet, hogy fel sem tűnik neki.
        Ha két inger egyszerre lép fel, melyek közül az egyik lényegesen erősebb a másiknál, a tudatunkban rendszerint csak az erősebb inger jelenik meg. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kevésbé figyelemfelkeltő hatással ne kellene számolni!
 
Hasonló a hatás a téli autózás során
 

Kép

 

A külső hőmérséklet nagyon alacsony pl.: –10oC is lehet. Ez a hideg levegő nagy sebességgel érkezik a gépkocsiban levő fűtőradiátorhoz, melynek hőmérséklete kb. +80oC, azon rövid idő alatt áthalad, miközben némiképp felmelegszik. Az onnan távozó levegő tartalmaz lényegesen melegebb és hűvösebb tartományokat is, különösen akkor, ha a vezető – a megfelelő hőfok biztosítása érdekében – a külső hideg levegőt is hozzákeveri.

Amikor a vezető a meleg levegőt az ablakra irányítja, a levegő hőmérséklete ismét módosul. A szélvédő belső felülete jóval hidegebb a gépkocsiban levő hőmérsékletnél. Az ide irányított levegő némely tartománya ismételten lehűl, és onnan áramlik a vezetőre. Ugyanazt a területet ellentmondó hatás éri.
Az áramló levegő együtt szállít meleg és hideg légtömegeket is (lásd: 11. ábra). A meleg hatása erőteljes, a bőr pórusai kitágulnak. A „nyitottabb” bőrfelületnél azonban hűtő hatás is megjelenik, mivel a gépkocsiban áramló levegő hőmérséklete nem homogén. Ezek érzékszervileg többnyire nem figyelhetők meg, utólagos hatásuk azonban megjelenik.
Összefüggést lehet felfedezni a téli autózás és a gyulladásos panaszok kialakulása között. Gyakoriak az arc- és homloküreg gyulladások, ízületi, reumás panaszok…
Hasonló hatások lépnek fel, amikor az autóban klíma működik; ventillátor közelében levő tartózkodáskor, amennyiben annak légáramlása tartósan éri az egyént. Károsító hatását évek alatt több esetben is sikerült megfigyelni. Az így keletkezett elváltozásokat azért nehéz hatásosan kezelni, mert a kiváltó okot nem egyszerű megszüntetni, és ha ez jelen van, fenntartja a panaszt.
 
3.
A beteg évek óta arc- és homloküreg gyulladással küzdött. Kimutatható, hogy ebben jelentős szerepe volt a téli autózásnak. Az autó fűtését a szélvédőre irányította, hogy az ne párásodjon, ne fagyjon be. Esetében nagy szerepe volt az üvegről a fejére irányuló levegőnek, amely egyaránt tartalmazott hideg és meleg légtömegeket is.
Akik sokat vezetnek autót, az ablak felöli oldalon ízületi, reumás fájdalmakról számolnak be. Télen egészen érzékennyé válik a karjuk és a válluk a „sugárzó” hideg miatt. Ugyanez a jelenség épületben levő huzamosabb tartózkodáskor is fellép, pl. hideg falfelületeknél, ablakok közelében, hidegburkolatú padlónál…
 
4.

Egy másik betegnek évek óta légúti, mellkasi, vesepanaszai vannak. Öltözéke a hűvösebb időkben nem a külső hőmérsékleti viszonyoknak megfelelő. Hosszú éveken keresztül kerékpározott hidegben, melegben. Előszeretettel viselt farmerdzsekit (ez a típusú ruha nem jó hőszigetelő).

Kép

 

Ahol a cipzár vonala található, a ruházatnak amúgy is gyenge hőszigetelése még rosszabb. A légáteresztő képessége viszont nagyobb, a menetszél jobban be tud fújni. A derekánál a ruha ráadásul gyakran szétcsúszott, ami káros hatással volt a gerincére és a veséjére.

Kiváltképp nyilvánvaló ez a jelenség hűvös időben. Így az áramló levegő hőelvonása egyes területeken fokozottan jelentkezik. (A légáramlatnak kitett testfelületnek más a hőleadása a többi testrészhez képest.) Mióta ügyel a szabályokra, panaszai jelentősen enyhültek.
 
5.
„Sokáig kerékpárral vittem óvodába gyermekemet. Télen sokszor –10-15oC is volt odakint, az oviban meg legalább +26oC. Mire a 3-4 éves gyermekemet levetkőztettem, átöltöztettem, csurgott rólam a víz. Utána újra ki a hidegre, kerékpárral a munkahelyre – szinte hasította az arcomat a fagyos levegő. A hátam is mindig átfázott. Az eredmény: vese- és arcüreggyulladás lett, mely évekig folyamatosan visszatért.”
 
6. 

Amikor hűvös időben, rendszeresen leülünk a hideg lépcsőkre vagy nem megfelelő hőszigetelésű ülésre, hosszú távon merítjük a szervezet tartalékait. Ezek olyan élethelyzetek, melyek károsító hatása nem azonnal jelenik meg, a szervezetben azonban elváltozásokat hoznak létre. Ilyenekből fakad sok-sokéves összefázás eredményeként jó néhány betegség.

Kép

 

Egyes betegek órákat töltenek el kerekes kocsiban, mely ülésének, háttámlájának a hőszigetelő képessége az esetek nagy százalékában nem megfelelő. Pedig ez különösen fontos lenne!
 
       Az említett eseteknél évek alatt a sok megfázás összeadódott!
 
Ha már beteg, sérült, gyulladásos területek találhatók a testben, a károsító hatás fokozottabban érvényesül. A test felületén a bőr hőmérséklete egészséges állapotban megközelítőleg azonos, ami testtájanként némi eltérést mutat. Amennyiben egy szerv, testrész megbetegszik, kiváltképp, ha gyulladásban van, azon a területen más lesz a hőmérséklete és a hőigénye (amit a takarónak vagy az öltözéknek kellene biztosítani).
Ezekre nemcsak az ízületi, reumás panaszok esetén kell ügyelni, hanem a szklerózisnál és az allergiánál is!
 
7.             
„Egészségügyi dolgozó vagyok. Évek óta mindkét oldali petefészkemnél érzékenységet vettem észre. De még nem éreztem annak a szükségességét, hogy orvoshoz menjek, meg tartottam is az esetleges beavatkozástól. Az állapotom azonban állandóan nyugtalanított. Kerestem a probléma okát.
       Utólag már tudom, mi váltotta ki az érzékenységet. Az átlagosnál nagyobb volt a friss levegő utáni igényem, ezért a munkahelyen én voltam az „ügyeletes ablaknyitogató”, télen és nyáron egyaránt. Otthon, amikor csak tehettem, nyitott ablaknál tartózkodtam és aludtam. Meg voltam győződve arról, hogy ez így mennyire egészséges. Nem érzékeltem, mennyire gyenge hőszigetelésű volt a fekhelyem, ráadásul mindig huzatban aludtam (a nyitott ablak alatt). Télen dunnával takaróztam, de éppen a csípőmnél, a derekamnál a toll reggelre mindig szétcsúszott, úgyhogy ott csak a dunnahuzat volt. Másutt, ahol a toll összegyűlt, nagyon jó meleget éreztem, és csak erre figyeltem.
       Amikor megismerkedtem ezzel a terápiával, kezdetben nem hittem el, hogy mindössze „ennyitől” rendeződnek a panaszaim. Néhány hónap után tüneteim mintha kevésbé kellemetlenkedtek volna, de még ekkor sem voltam bizonyos, hogy ez a jelen terápiának köszönhető. Nem sokkal később autóbusz-kirándulásra mentem, ahol minden ablakot nyitva tartottak. A fekhelyem sem volt a megfelelő, és panaszaim jelentősen felerősödtek.
       Azóta az ügyeletes ablaknyitogatóból „ablakcsukogató” lett mind otthon, mind a munkahelyen. Természetesen a friss levegőt most is szeretem, de nem tartom állandóan nyitva az ablakot. Az ágy hőszigetelésén is sikerült javítani. A hosszú idő alatt a jól ismert érzékenység már visszahúzódott, ám ezalatt többször volt módom megtapasztalni, mi történik, ha nem ügyelek a hőháztartás szabályaira: olyankor vissza-visszatértek a panaszaim. Ma már érzem, mikor és mire kell ügyelni.”
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.