Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ INCONTINENCIA

2008.11.02

 

 
Egyre inkább terjed az inkontinencia (a vizelettartás problémája), nemcsak a nők, hanem a férfiak között is.
              Vannak akik érzik, hogy vizelési ingerük van, csak nem képesek kellő ideig tartani. (Fokozza a problémát, ha a járásuk nehézkes, lassú.)
              Mások nem is érzik az inger megjelenését.
 
Mint általában valamennyi betegségnél, ennél is az első a megfelelő orvosi ellátás. Ha a szakorvos úgy állapítja meg, hogy a kiváltó ok nem fertőzés, agyi sérülés, súlyosabb stressz, a húgycső rendellenessége, székrekedés, stb., akkor célszerű megvizsgálni, milyen állapotban van és milyen terheléseknek van kitéve a gerinc alsó szakasza és a kismedence szervei.
 
A panasz felbukkanása mögött két különböző ok húzódhat meg. Hol az egyik, hol a másik okozza a problémát. Az is gyakori, hogy egyszerre mindkettő jelen van.
      Az egyik esetben a gerinc alsó szakaszát megnövekedett terhelés éri, és sérülnek a gerincvelő és a húgyhólyag közötti idegek. Ilyen esetben a beteg rendszerint nem érzi a megjelenő ingert, vagy nem képes tartani azt. A hirtelen fellépő erős vizelési inger mögött (amikor a beteg többnyire nem tudja tartani a vizeletét) szintén a gerinc károsodása áll.
A gerinc alsó szakaszánál lépnek ki azok az idegek, melyek a hólyagnak, a kismedence szerveinek, a záróizmoknak a beidegzését végzik. Az alsó gerincszakasz túlterhelésekor alulszabályozottá válhatnak adott területek. A beteg ezért nem érzékeli kellőképpen a megjelenő ingereket, vagy nem képes tartani a vizeletét.
      A másik ok a kismedence szerveinek a károsodásából származik. Gyakoriak a gyulladás okozta panaszok, a hólyaggyulladás.            
Több eset tanulmányozása után kitűnt, hogy rendszeres volt a gerinc, a kismedence szerveinek „észrevétlen” átfázása:
               Nappal: az egyik gyakori ok a szék nem kellő hőszigetelése, az alulöltözöttség hűvös lakásban, az „alulról való” felfázás. Hideg időben éveken át tartó kerékpározás, motorozás. A betegek által használt kerekes kocsi műanyag ülése sem nyújt kellő hőszigetelést!

               Éjszaka: ha az ágy, a takaró hőszigetelése nem megfelelő. Felerősödik a negatív behatás, ha a takaró keskeny, és a deréktáj kitakarózik forgolódás közben.

Súlyosbítja az esetet, ha mindkét hatás jelen van. 

 

Esettanulmányok

 
1.
A beteg olyan távfűtésű lakásban lakik (ez a munkahelye is), ahol a fűtési szezonban az átlagosnál mindig magasabb a hőmérséklet. Emiatt az ablakot rendszeresen nyitva tartja. (Sokszor még télen is.)
Nappal a nyitott ablak miatt folyamatosan huzatban végzi munkáját napi 8-10 órán át, még sokszor hűvös időben is. Olyan széken ül, melynek sem a magassága, sem a hőszigetelése nem megfelelő. Gép mellett dolgozik, amely egyoldalú igénybevételt jelent. Éveken keresztül úgy ül, hogy az egyik kezét, az egyik lábát és a gerincét folyamatosan ugyanabban a pozícióban kell tartania, sokszor órákon át, s ez jelentős terhelést jelent a gerinc számára. Az állandóan feszülő izmokat egyáltalán nem lehet ellazítani. A terhelés nem szimmetrikus, mivel az egyik oldal igénybevétele lényegesen nagyobb. A fizikai terhelés mellé társul a hőterhelés: az éveken keresztül jelenlevő huzat. A szék hőszigetelési szempontból nem megfelelő. Emiatt idővel átfáztak a kismedence szervei is. (Többször volt diagnosztizált hólyaggyulladása.)
Szeretett kertészkedni, ahol a fáradékonysága miatt gyakran leült a hűvös földre vagy a nem sokkal melegebb kinti székre. Ha otthonról elment valahova, az útvonalat külön meg kellett terveznie, hogy valahol elmehessen WC-re. (Esetében jól követhető a fizikai és a hőterhelés is.)
Éjszaka a túl meleg, távfűtött házgyári lakásban nyitva tartotta az ablakot. Az alvás során (a keskeny takaró miatt) a dereka rendszeresen szabadon maradt. Az ágy hőszigetelése sem megfelelő. Egyrészes hálóruhája sokszor felcsúszott, és nem fedte a derekát. Így fokozottabban ki volt téve a hideg károsító hatásának. Mivel többnyire oldalt fekszik, ez a gerincére egyoldalúan hat.
A többirányú nappali és éjszakai terhelések összeadódtak. A gerinc tartó izmai túlterheltté váltak. Az MRI-vizsgálat kimutatta az érintett gerincszakasznál levő rendellenességet. A kismedence szervei, az ott levő záróizmok átfáztak. Éjszaka kb. óránként kellett kijárnia WC-re.
Miután odafigyelt a hőháztartására, kerülte az átfázásokat, valamint a megfelelő gyakorlatokat rendszeresen végezte, panaszai alig egy év alatt nagyon sokat javultak. Nappal hosszabb távokra is elmehetett, és az éjszakát is végig tudta aludni – csak néha kellett kimennie…
 
2.
A következő beteg éveken keresztül a szabadban dolgozott.
Elmondása szerint télen (!) és nyáron egyaránt rendszeresen leült a félkész, huzatos épületek hideg betonburkolatára. Öltözéke vékony, egyrészt a fizikai munkában zavarta volna a sok ruha, másrészt nem is érezte szükségét a melegebb, vastagabb öltözéknek. Ettől alaposan átfázott a gerince és a kismedence szervei. Fiatal kora ellenére a gerince túlságosan merev, kötöttek az ízületei, az izmai. Gyakran voltak felfázásos, gyulladásos panaszai.
Éjszaka - hasonlóan az előző esethez - nála is kitűnt, hogy az ágy és a takaró hőszigetelése nem igazodott a lakás hőmérsékletéhez. Az ő esetében este lefekvéskor a szoba még kellő hőmérsékletű volt, de reggelre alaposan kihűlt. A párja többször figyelmeztette arra, hogy vékonyabban takarózik a kelleténél, de ő ezt nem észlelte, és nem tartotta lényegesnek. Emellett a takaró szélessége sem megfelelő, így a dereka rendszeresen kitakarózott.
Mivel nem követte a terápia megfelelő útmutatásait, panaszai sajnos nem rendeződtek.
 
3.
Ennél a betegnél is megfigyelhető a gerinc és a kismedence szerveinek a rendszeres átfázása.
Nappal a munkavégzése során több órát autózott. Télen mindig érezte mennyire hideg az ülés, de nem törődött vele. (A gerinc általános részénél szóba került a téli autózás ártalma.) Az építkezéseken órákig tartózkodott a félkész, huzatos helyiségben.
Otthoni körülményeinél is megfigyelhető a rendszeres átfázás: hűvösben „egy szál ingben, vékony nadrágban” félnapokat dolgozott a számítógép mellett ülve. A helyiség sajátossága, hogy az egyik oldalon a nagy hideg felületről „folyamatosan sugárzott feléje a hideg”. Akkor ezt érzékelte is, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. A párja hiába mondta, hogy jobban fel kellene öltöznie. Így érezte „frissnek” magát.
Éjszaka a kelleténél jóval vékonyabban takarózott. Sokszor észrevette ugyan, hogy a dereka fedetlen marad, de nem törődött vele. Ha figyelmeztették, mennyire alulöltözik, az volt a válasz: „Ez engem nem zavar, nem számít, majd felmelegszem”.
Állandó vizelési gondokkal küzdött, melyek az alkalmazott terápia hatására nagyon szépen javultak. Gerincének panaszai is csökkentek, de mivel az elváltozás nagysága oly mértékű, a javuláshoz sok türelemre és kitartásra van még szüksége. Említésre méltó az odaadása és a kitartása!
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.