Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Miért nehéz bizonyos betegségektől megszabadulni?

2010.05.10
Miért nehéz bizonyos panaszoktól megszabadulni?
 

 

 

Az állandó, nem túl erős ingereket a szervezet

kikapcsolja
 
Léteznek ingerek, melyek tartósan jelen vannak életünkben, melyeket észre sem veszünk. Ezek egyik csoportja a szervezeten kívülről érkezik, a másik belülről. 
Külső tartós ingerek például: idővel a szobánkban levő óra ketyegését meg sem halljuk; fel sem tűnik, hogy gyűrű van az ujjunkon, nyaklánc a nyakunkban, fülbevaló a fülünkben…
A belső szervek enyhe jelzései például: elöl, a hasunknál nehezen körülírható, tompa nyomás jelenik meg. Ez származhat a gyomortól, a hasnyálmirigytől, a tápcsatorna szerveitől… A vese átfázása miatt is tompa nyomást tapasztalunk, de ez most hátul, a deréktájtól érkezik. Hasonló jelzést észlelünk a gerinc bizonyos fokú túlterhelésekor… Ezeket legtöbbször észre sem vesszük, nem is figyelünk rájuk.
Információkkal túlterhelt világban élünk. Percről percre olyan mennyiségű információ érkezik hozzánk, hogy valamennyit egyszerűen képtelenség feldolgozni, tárolni. Szervezetünk bizonyos állandó ingerekkel szemben a következőképpen viselkedik: a tartósan kis jelenlevő ingerek kiesnek a figyelem középpontjából; ezeket életvezetésünk megszokja, de a szervezet nem. Amely inger nem állít azonnali megoldandó feladat elé, az gyakran elkerüli a figyelmünket; tekinthetjük ezt egyfajta védekező mechanizmusnak, bizonyos fokú túlterhelés ellen.
 
Érzékeljük az egészségkárosító hatást, de nem tudjuk rendezni, és elnyomjuk a szervezet jelzéseit
 
Az élet sokszor úgy hozza, hogy amikor felbukkan a jelzés, nem lehet a megfelelő válaszlépést megtenni. Tehát megtanuljuk elviselni, tűrni és időlegesen elnyomni. Olykor azonban vannak köztük olyan jelzések, melyekre nagyon is oda kellene figyelni. Nézzünk példát először az ismertebbekre:
Fizikai munkát végzünk, mely megterhelő, és elfáradunk benne. Fellép az izomláz. Tudjuk, hogy ez hamarosan elmúlik, nem jár semmilyen következménnyel, nem kell rá figyelni. Itt egy tartós belső jelzést akaratlagosan kikapcsolunk. Edzés közben a sportolók gyakran átélik ezt, ilyenkor arra gondolnak, nő a terhelhetőségük, és a versenyen ez majd kamatozik. Megtanulták, hogy a fáradtságot, a fájdalmat le kell győzni.
Színházban vagyunk, a ruházat dereka túlságosan nyomja a hasunkat, de nem lehet változtatni rajta, így kénytelenek vagyunk elviselni. „Bírom én.
Autóvezetés közben kellemetlen az ablakon beáramló huzat. Tudjuk, ha felhúzzuk az ablakot, a huzat megszűnik, de a szélvédő bepárásodik, így inkább elviseljük a kellemetlenséget. Súlyos felső légúti allergiával küzdő üzletkötő esete: autóvezetés közben a nagy meleg ellen folyamatosan nyitva tartja az ablakot, hogy a beáramló menetszél elviselhetőbbé tegye az autózást. Érzi, hogy az áramló levegő árt a szemének, az allergiás tüneteinek, de nem tud mit tenni ellene.
Középkorú motoros: hosszú évekig motorozott.Télen mindig zavarta a szinte jeges ülés. Érezte ugyan a hideget, majd „megfagyott”, de nem sokat tudott tenni ellene. A sorozatos átfázás miatt azonban évek múlva prosztata rendellenességei lettek. Úgy gondoljuk, ha ezeket a jelzéseket rendszeresen „elnyomjuk” edzettebbek leszünk, és a jelzések nem térnek vissza. Némelyikkel valóban így van, de nem minddel, mert egyes esetekben ezek belső sérülésektől származnak, és hosszabb idő, megfelelő körülmények kellenek ahhoz, hogy valóban elmúljanak.
Túlterhelt világban élünk, a terhelések nagysága esetenként súrolja az elviselhetőség nagyságát. Ha ezek mellé állítjuk a szervezetből érkező belső jelzéseket, azt tapasztaljuk, hogy némely belső jelzés egészen eltörpül azokhoz képest, melyekkel kénytelenek vagyunk nap mint nap együtt élni, melyekre figyelni kellene, és adott esetben megfelelően reagálni!
 
 
Nehéz figyelni az egyidőben fellépő,
különböző nagyságú ingerekre
 
Sokszor koncentrálnunk kell aktuális feladatunkra: autóvezetés közben például a nagy forgalomra. Az ilyenkor fellépő stressz-hatások esetenként meglehetősen nagy ingernek minősíthetők. Ezzel egyidőben az ablak közelsége miatt hűtő hatás jelenik meg a vállunknál, ami akkor szinte fel sem tűnik. Bizonyos emésztési gondok esetén a hasunkból enyhe jelzés érkezik, eközben a derekunkat szorítja a ruházat. (Általánossá vált, hogy olyan ruhákat viselünk, melyek dereka jóval kisebb a kelleténél.) A ruházat okozta nyomás már fel sem tűnik, pedig ha egyszer tudatosan odafigyelnénk, éreznénk. A megkérdezettek egészen nagy százaléka azt válaszolja a ruhát illető kérdésre, hogy számára ez éppen így jó. Pedig amikor kilazítja, az sok esetben 10-12 cm-el kisebb, mint derekának a kerülete. Aki ekkora nyomást nem tud kellően érzékelni, hogy tudna odafigyelni a jóval kisebb belső jelzésre!
 
Sérült belső szerveinket nem óvjuk kellőképpen!
 
Téves, ha összehasonlítjuk a külső és a belső jelzések nagyságát!
 
A felszíni sérülésekkel kapcsolatos ismereteinket gyakran és tévesen kivetítjük a belső szervekre is. Az összevetésből kitűnik, ha intenzív jelzés lép fel (súlyos esetben), a hozzáállás megfelelő. Az eltérés akkor feltűnő, ha a szervezet nem ad ki erős jelzéseket. Felszíni sérülések esetén tapasztalataink vannak, mivel a bőr felületénél sok az idegvégződés, az itt levő sérüléseket pontosan érzékeljük. A jelzések nagysága rendszerint jól tükrözi a károsodás mértékét. Pontosan érezzük, mikor és milyen mértékben terhelhető meg a sérült testrész. Sokszor megtapasztaltuk, hogy a gyógyulás kezdeti fázisaiban kis behatásra milyen gyorsan felszakad a seb. Amíg teljesen meg nem gyógyul, kíméljük. Belső sérülések esetén nincsenek kellő tapasztalataink, mert ezeknél jóval kevesebb idegvégződés található, mint testünk felületén. Azt talán meg tudjuk mondani, hogy az érzékenység melyik tájról érkezik, de azt már nem, hogy a jelzést melyik belső szerv váltotta ki. Arról sincs tapasztalatunk, milyen mértékű ez a sérülés. Ha nem túl intenzív a jelzés, akkor nem törődünk vele.
Megfelelő terápia esetén, vagy ha a károsító hatás megszűnik, a gyógyulási folyamattal együtt az érzékenység is alábbhagy, a jelzés lecsendesedik. Legtöbbször úgy vagyunk vele, hogy ha nincs jelzés, akkor nincs panasz, nem kell vigyázni. A felszíni sérülésekről szerzett ismereteink alapján úgy véljük, hogy a gyógyulási fok azonos.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a belső sérülések okozta tünet lecsendesedése után ugyanúgy megterheljük magunkat, és ugyanazzal a hatással, ami a tünetet kiváltotta és fenntartotta. A teljes gyógyulásig azonban hosszú időnek kellene még eltelnie. A tünet lecsendesedése után kerülni kell a hasonló behatásokat, ami a panaszt kiváltotta, pl. a meghűléseket. Legyen ideje a belső sérülésnek a megfelelő regenerálódásra!
Hosszan lehetne sorolni azokat az élethelyzeteket, amelyek jelen vannak a mindennapjainkban, szinte tudomást sem veszünk róluk, pedig nagyon is oda kellene figyelni rájuk. Fontos szervezeti jelzésekre próbált a könyv válaszokat adni az említett betegségek esetén. Ezek révén megismerhettük az összefüggést a betegség és a kiváltó oka közt. Ha ismert az összefüggés a panasz és a kiváltó ok közt, akkor beszélhetünk megelőzésről. Hosszan lehetne sorolni azokat az élethelyzeteket, amelyek jelen vannak a mindennapjainkban, szinte tudomást sem veszünk róluk, pedig nagyon is oda kellene figyelni rájuk. Régen mennyire természetesnek vették az emberek a megfelelő öltözködést. Óvták magukat a túlzott hidegtől. A modern divat szerint ez háttérbe szorult, csak a megjelenésre figyelünk, azonban az öltözködésnek nem csak ez a szerepe. Alulöltözöttség esetén a szervezet sajátos jelzéseket bocsát ki. Ezek révén a könyv összefüggéseket tár fel a betegségek és kiváltó okaik között.
Ha erre nagyobb figyelmet szentelünk jó néhány betegség megelőzhető.