Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


II / 3.   A belső jelzőrendszer működése

 

KIDOLGOZÁS ALATT ÁLL

Vannak jól kialakult érzékszerveink és érzeteink, melyekkel naponta többször találkozunk. Ezek terén többé-kevésbé otthonosan mozgunk. Ilyenek pl. a látás, a hallás, a hőérzet stb. Vannak a szervezetnek olyan jelzései is, melyek nem köthetők az általunk jól ismert érzékszervhez, a felbukkanásuk se mindennapos, és megjelenésük a különböző személyeknél egészen eltérő is lehet. Ilyenek pl. a zsibbadás, az émelygés, rosszullét…

Az egyensúlyban lévő, egészséges működések nem szorulnak korrekcióra, figyelemfelhívó jelzésekre, és ilyeneket nem is produkálnak. Ilyen jellegű jelzésekre akkor van szükség, ha az életvitel jelentősen eltér a természetestől.

Ha valamely területen az átlagostól jelentősen eltérő tünet tapasztalható, az nem a véletlen műve. A szervezet ezzel közölni kíván valamit.

A jelzéseket nehéz helyesen értelmezni, mert belső szerveinkkel nincs olyan megbízható kapcsolatunk, mint pl. a bőrfelülettel. A bőrfelületnél fellépő kisebb-nagyobb hatások pontosan tudatosulnak, jól el tudjuk különíteni őket egymástól. A belső szerveknél azonban ez nem így van. Ezek rendellenes állapotát mindössze néhány jelzés kíséri.