Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A shubok és a tünetet fenntartó hatások

2008.11.02
A shubok és a tünetet fenntartó hatások
 
A panaszok miért bukkannak fel ismét?
A szklerózis jellemzője, hogy időnként rosszabbodások lépnek fel a beteg egészségi állapotában. Életvezetésükben rendszerint hol intenzívebben, hol kevésbé, de folyamatosan jelen vannak a betegséget kiváltó körülmények. Amikor ezek hatása erős, amikor tehát nagy a hőterhelés, akkor hamarosan fellépnek a shubok. Miután a negatív hatások csökkennek, a hőtartalékok ismét képződnek, a beteg jobban érzi magát. Ilyenkor a szervezet némiképp regenerálódik.
Tartós alulöltözöttség esetén, ha a szervezetből szökik a hő (lásd. ellentmondásos élethelyzetek), ha a megizzadt testet erős hideg hatás éri, stb. Idővel tünet lép fel. A negatív behatások - áthűlések - és a shubok fellépése közti időeltolódás függ a korábban képzett hőtartalékok nagyságától is.
A rosszabbodásokat rendszerint több ok együttes jelenléte váltja ki. Minél különfélébb területről érkeznek a hőterhelések, annál nehezebb megtalálni valamennyit, és kiszűrni a beteg életéből. A több tényező jelenléte egymás hatását felerősíti, mivel a részterhelések összeadódnak. Ha nem tudjuk rendezni valamennyit, a  panasz időnként visszatér.
 
Az egészséges szervezetet nagy terheléseknek tehetjük ki. A tapasztalat azt mutatja, hogy az SM betegek hőháztartása oly mértékben sérült, hogy már nem tehetik ki magukat oly mértékű terheléseknek – hideg hatásoknak –, mint korábban.
 
Megfelelő körülmények, terápia eredményeként a betegségre jellemző kellemetlen tünetek nagysága csökken. Azonban a sérült terület még nem terhelhető ugyanolyan mértékben, mint amikor egészséges volt. Ilyenkor jóval kisebb károsító hatás is elég ahhoz, hogy a „sérülés” kiújuljon.
A belső szervek esetén nehéz érzékelni a terhelhetőség határát, mert azokkal nincs megbízható kapcsolatunk. Sérült belső szerveinket nem óvjuk kellőképpen! (Mint ahogy ezt tesszük egy felszíni seb esetén.)
A tünet lecsendesedése után még hosszabb ideig kerülni kell azokat az élethelyzeteket, melyek a panaszt kiváltották, fenntartották: Vigyázni a meghűlésekre! Kellő időt kell szentelni a belső sérüléseknél a megfelelő regenerálódásra! Ha gyakran tesszük ki a területet nagyobb mértékű károsító hatásnak, ha a „sebet ismét és ismét felszakítjuk”, a gyógyulásra szánt korábbi idő elveszett. A tünet felerősödik, még akkor is, ha a károsító hatás egészen kismértékű. Ha túl sokszor „szakad fel a seb”, a szervezetben újabb elváltozások keletkezhetnek.
Berögződött szokássá válhatnak élethelyzetek, melyek kiváltói a betegségnek. A gyógyulási folyamat meglehetősen hosszú időtartama alatt, ezek óhatatlanul vissza-visszatérnek. Megfelelő körültekintés esetén ezzel kontrollálni lehet a kiváltó okot és a terápiát. A kitartóaknak ez igazolta az ok és az okozat közötti összefüggést, és a továbbiakban fokozottan ügyeltek a rájuk vonatkozó egészségügyi szabályok megtartására. Náluk ezek segítettek abban, hogy felismerjék: mikor következnek a shubok.
A gyors, könnyű sikereket remélők, a kétkedők néhány százaléka egy-egy shub fellépésekor felhagy a „terápia” folytatásával. Sajnos nem azt nézik, mennyire legyengült állapotban vannak, mennyire lecsökkentek tartalékaik. Nem az életvezetésükben keresik a korrigálásra szoruló pontokat, hanem ezt a módszert tartják alkalmatlannak a saját esetükben. A beteg eddigi életmódja természetesnek tűnt számára – a helytelen szokásai ellenére is. Emiatt nem veszi észre, mikor lépi át az egészséges életvitel határait.
A kívülálló számára azért nehéz a tanácsadás, mert nem egyszerű részletes betekintést nyerni más életvitelébe. Ha ennek némely pontja feltáratlan marad, ahol esetleg változtatni kellene – ott a „rejtett hibalehetőség”, amivel a terápia megkérdőjelezhető.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.