Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Esettanulmányok SM betegeknél

2010.05.29

 

   

Esettanulmányok SM betegeknél

 

A példákból jól kitűnik a hőkapacitás nagyfokú túlterhelése, és hogy a betegek miként reagálnak az őket érő hőhatásokra. Jól tűrik a hideget, észre sem veszik. Úgy vannak vele: ha fázom, hát fázom, majd felmelegszem. Olyannal is találkoztam, aki szeret fázni, úgy vélte, ez egészséges dolog.

A következő esettanulmányok segítségül szolgálhatnak azoknak, akik hasonló gondokkal küzdenek, és tenni szeretnének valamit az egészségükért. A példák bemutatják azokat az élethelyzeteket, melyeket követni vagy kerülni kell. Ismertetik a terápia részleteit, gyakorlatait.

 

1.          Panaszok: Labilis járás, alvászavarok, súlyos depresszió, hasnyálmirigy-rendellenességek.

 

Előzmények: „Fizikai kondícióm általában jónak tűnt, azonban mindig hajlamos voltam a megfázásra. Emlékszem rá, gyerekkoromban édesanyám gyakran szidott, amikor a hideg, mozaiklapos konyhában zokniban vagy mezítláb tartózkodtam. Többször voltak gyulladásos panaszaim. Sosem törődtem a hideggel, a megfázással. Túl szimpla dolognak tartottam.

A sikeres terápia után visszatekintve a következő pontokon léptem át olyan életvezetési szabályokat, melyeket nem lett volna szabad:

 

Munkahely: Számítógépes szakterületen 4 évig légkondicionált helyiségben dolgoztam. Utólag visszatekintve, alaposan alulöltözve. Hőterhelési szempontból ezután sem lettek sokkal jobbak a munkakörülményeim, mert ismét huzatos helyiségben kellett dolgoznom. A számítógépes munkám során folyamatosan feszült a gerincem. A huzat, a hideg, a merev figyelés egy területre jelentősen megterhelte a szememet, a gerincemet. Mindig áthűltem.

Télen az ügyfelekhez és a távol lakó szülőkhöz autóval jártam. Az ajtók elégtelen záródása miatt a fülke elég huzatos volt, fűtése pedig gyenge. Miután lecseréltem a Trabantot másik típusra, akkor sem sokat változott a helyzet. Az utazás közben a szélvédő igencsak bepárásodott, emiatt az ablakot nyitva kellett tartani. Többnyire télen és az esős időszakban jelentkezett a párásság. Az autóban mindig fáztam, de nem figyeltem rá, hiszen sportoló voltam, nagyobb terheléseket is kibírtam. A hidegben folytatott autózás hét évig tartott. A hűvös időszakban éreztem, mennyire áthűl a csípőm, gerincem, derekam. Többször megesett, hogy a hidegtől a combom lemerevedett. Akkor még nem sejtettem, milyen egészségügyi következményei lesznek.

 

Sport: Hetenként kétszer fociztam, hétfőn és csütörtökön. Edzés után fürdés egy hideg, fűtetlen helyiségben. Csak hideg víz volt. Akkor jó heccnek vettem, kibírtam. Sokszor vizes fejjel, vizes testtel utaztam haza (télen is). A 11 km alatt éreztem, hogy nagyon átfázom, de ezt nem tudtam másként megoldani. Szerettem a focizást, 5 évig voltam aktív sportoló. Egy-egy keményebb edzés után leizzadva, gyakran vizes nadrágban ültem be az autóba. Ruhám átvette a nedvességet, és folyamatosan nyirkos maradt, a gerinc mentén is. Ez hosszú ideig nedvesen tartotta a gerincemet, a lábamat, amitől az nem tudott átmelegedni, mindig fázott.

Azóta már nemcsak tudom, hanem érzem is, hogy hideg időben a nyirkos, nedves bőr és ruha mennyire rossz hatással van az egészségemre. Utólag döbbentem rá, milyen visszaélés volt, amikor télen, hidegben, leizzadtan, gyakran vizes fejjel, félig megtörölközve, de nem teljesen megszárítkozva autóztam. Az is nagy megterhelést jelentett, hogy edzések után 1,5 - 2 órán keresztül beszélgettünk a haverokkal, hideg, fűtetlen helyiségben. Eközben rendszerint rajtam száradt meg az átnedvesedett ruha, de akkor ezzel sem törődtem.

Idővel már az alapvető labdakezelés is problémát okozott. Nem tudtam megfelelő irányba rúgni a labdát. Komoly egyensúlyzavaraim támadtak. Gyakran indokolatlanul elestem a mérkőzések alatt. Nehéz volt belátni, a valamikori jó csatár már a múlté. Merevvé váltak az izmaim.

 

Alvás: Két évig szolgálati lakásban laktam, ahol az ajtók, az ablakok nem zártak kellőképpen, ráadásul az ágy a huzatos ablak alatt helyezkedett el. Utólag már azt is tudom, hogy az ágynak gyenge volt a hőszigetelő képessége. A fűtéssel bajok voltak. Ezután költözés, újabb tizenegy évig ismét csak nehezen fűthető épületben laktam. Az ágy itt is az ablak mellett volt, ami rosszul zárt. Olajkályhával fűtöttünk. Amíg a kályhában égett a tűz, addig meleg volt a szoba, reggelre azonban nagyon lehűlt. Hat év után az ágyat áthelyeztük az ablaktól távolabb, mert éreztem, hogy nagyon fázom. A gerincem akkor már mind gyakrabban fájt.

 

Úszás: Emiatt kezdtem úszni. Akkor úgy hittem, ez majd rendbehozza az egészségemet. Kerestem az egészséges életmódot, de több zsákutcába is bekerültem. Az úszás két évig tartott. Úszás után hiába mentem át a meleg medencébe, nem voltam képes felmelegedni. Egyre sűrűbben léptek fel indokolatlan fáradtságérzések. Annyira elesettnek éreztem magam, hogy az úszások után másnap csak feküdni tudtam. A hétvégéket pihenéssel, fekvéssel kellett töltenem, pedig fiatal és látszólag erős voltam.

Az úszás miatt még jobban átfázott a gerincem és a fejem. Amikor a fejemet is lezuhanyoztam, mindig megfájdult. Később ez a panasz állandósult. Rendszeresen szednem kellett a fájdalomcsillapítókat.

Nem sokkal később hasnyálmirigy-gyulladást kaptam. Olyan erős fájdalmaim voltak a hasamban, hogy nem tudtam leülni, állva kellett dolgoznom. Miután hazamentem, csak lefeküdtem és aludtam. Később a szemem is folyamatosan égett.

Ezután a válás, a depresszió, a leszázalékolás következett.

 

Terápia: 2004-től személyes terápián vettem részt, és néhány év alatt lábra álltam. Nehéz volt valamennyi ide vonatkozó útmutatásnak maradéktalanul eleget tenni. De ez legalább kiutat mutatott. Felcsillantotta annak a lehetőségét, hogy nem csak a további leépülés van hátra. Annyira elegem volt már a sok szenvedésből.

Kerültem azokat az élethelyzeteket, amelyekben átfázhattam, hogy ne merüljenek azok a bizonyos hőtartalékaim. Ezzel egyidőben ügyeltem arra is, hogy a lemerült tartalékaimat pótoljam. Pl.: az ágy utólagos hőszigetelését úgy oldottam meg, hogy több rétegben jó hőszigetelő képességű plédeket helyeztem a szivacsbetétre. A munkahelyen a hidegpadló miatt a lábamról rendszeresen felfáztam, ennek elkerülésére a lábam alá szőnyeget helyeztem. Hidegben mindig sapkát használok. Megfelelő gyakorlatokkal a gerincet, a hasnyálmirigyet, és a többi károsodott területet évek alatt sikerült rendbe hoznom.

Panaszaim csökkentek, de gerincem érzékenysége tartósnak bizonyult. Az összes számításba jöhető élethelyzetet megvizsgáltam, minden rendben volt, mire kiderült, hogy a munkahelyen levő hatás tartja fenn a panaszt. Napi több órán át számítógép előtt, fokozott figyelemösszpontosítással kell ülnöm, és nem vettem észre, hogy a hátam mögött levő félig nedves, salétromos, hideg fal folyamatosan „sugározta felém a hideget”. Emiatt állandóan átfázott az amúgy is érzékeny gerincem. Ezek a panaszaim azután rendeződtek, miután megfelelő hőszigetelő falvédőt helyeztem a hátam mögé.

Az életem úgy hozta, hogy nem tudtam kikerülni olyan helyzeteket, amikor hidegben kellett autózni, alulfűtött szobában aludni. Ekkor állapotomban visszaesések következtek. Ezek utólag mind igazolták a kiváltó ok valódiságát.”

 

 

2.            Panaszok: Kezei gyakran erőtlenek, ujjai zsibbadnak (különösen az egyik kezénél). A járása bizonytalan, képtelen hosszabb gyaloglásra. Egyensúlyzavarok, szédülés, ezért többnyire az épületek mellett kénytelen járni. Mire elér a közeli buszmegállóba, többször meg kell állnia. Lábfejemelése bizonytalan. Az ülés nehézséget okoz a rendszeres hátfájás miatt. Az általános erőtlenség miatt napközben gyakran le kell feküdnie pihenni. Súlyosbította az esetét az inkontinencia.

 

Kiváltó okok: Kamaszkorom óta nehezen viselem a meleget a túlfűtöttnek érzékelt lakásban (ami 23-24oC-ot jelent). A meleg fáraszt, elbágyaszt, lelassít, ráadásul lehetetlen védekezni ellene, ellentétben a hideggel. A hidegérzetet a mozgás nagyon hamar megszünteti. Frissebbnek, könnyebbnek éreztem ilyenkor magam. Ezért úgy gondoltam, jó lesz utat hagyni a hidegnek a lengébb öltözködéssel.”

Panelházban lakik, itt is dolgozik. A lakásban télen, nyáron egyaránt túl meleg van. Nyáron a beáramló napsugárzástól, télen pedig a rosszul szabályozható távfűtés miatt. Mivel a meleg mindig zavarta, ezért kialakult benne a hideg utáni vágy. Télen, nyáron rövid ujjú öltözéket viselt.

Olyan ülő munkát végzett, ahol a testét, a gerincét állandóan tartani kellett. Az egyoldalú, tartós fizikai terheléstől kötötté váltak az izmai. A gerince jól láthatóan elvesztette a mozgékonyságát, merevvé vált.

Az állandó fizikai terhelés mellett folyamatosan jelen volt a hőterhelés is. Szinte mindig nyitott ablak mellett, huzatban dolgozott. A széke hőszigetelési szempontból nem volt megfelelő. Éjszaka a takaró alól mindig kidugta kezét és a lábát. Amikor csak tehette, az ablakot nyitva tartotta télen, nyáron egyaránt. A dereka rendszeresen kitakarózott, a takaró szélessége nem volt megfelelő. A karjai, a lábai, a gerince, a kismedence szervei folyamatosan áthűltek, gyulladásba kerültek.

 

Shubok: Eltökélt szándéka volt egészségének visszaszerzése. Követte az útmutatásokat. Ennek eredményeként, panaszai viszonylag gyorsan rendeződtek.

A terápia már javában folyt, amikor úgy adódott, hogy időlegesen átlépett bizonyos, a hőháztartással összefüggő szabályokat. Miközben a kertben dolgozott, átfázott, mert egész nap hűvös idő volt, élénken fújt a szél. Szerencsére időben megbeszéltük az esetet. Felhívtam a figyelmét rá, hogy ne csodálkozzon, ha egészségi állapotában rövidesen rosszabbodás áll be. (Mint később kiderült, ezt akkor nem hitte el.) Utólag megkérdezte, honnan tudtam előre? A válasz: adott életmódszabályok átlépése és a tünetek megjelenése közt bizonyos idő telik el. A kiváltó ok és az előzmények pontos ismeretében előre tudni lehet, mikor következik be egy-egy rosszabbodás.

Máskor is előfordult, hogy figyelmen kívül hagyta ugyanazokat a szabályokat. Napos, de hűvös időben sokáig dolgozott a kertben. Hol az árnyékban, hol a napon tartózkodott. Néha megizzadt, a ruhája nyirkos lett, majd megszáradt a testén. Az izzadás legtöbbször a gerinc vonalánál jelentkezett. Mint utólag elmondta, kíváncsian várta, vajon ismét jelentkeznek-e a kellemetlen tünetek. Amikor „minden a forgatókönyv szerint” történt, már nem volt kétséges előtte, mire kell ügyelnie. Ez igazolta előtte a szervezetét érő hőhatások és a betegség kapcsolatát. Ismét pontosan betartott minden szabályt, mert meg szeretett volna gyógyulni, hiszen ez volt a feltétele annak, hogy tartósan külföldre utazzon.

A terápiához hozzátartozott a megfelelő öltözék is. Lecserélte a ruhatárát. A rövid ujjú ruhák helyett hosszú ujjúba öltözködött. Kezdetben ez szokatlan volt karjai számára, túl melegnek találta. Némi idő után megszokta, és kellemes érzést nyújtott. A gerincpanaszaira ajánlott megfelelő mozgásterápiát naponta gyakorolta. Ügyelt arra, hogy ne dolgozzon huzatban. Tünetei rendeződtek.

Inkontinenciájában az hozott jelentős előrelépést, amikor kiderült, hogy a keskeny takaró miatt dereka folyamatosan fedetlen maradt. Takaróját nagyobbra cserélte. Különös hangsúlyt fordított arra, hogy érzékeny testrészei ne takarózzanak ki. Ez kezdetben némi kellemetlenséget okozott, azonban hamarosan meggyőződött arról, hogy mennyire jót tesz a kellő meleg. Éjszaka nem tartotta nyitva az ablakot. Ha meleg volt a lakásban, vékonyabb takarót használt. Lényegesen nyugodtabban aludt, nem kellett olyan gyakran felkelnie, és kimenni WC-re.

Ezek után egyre jobban kezdett csodálkozni korábbi szokásain, mennyire természetellenesek voltak ezek, és micsoda visszaéléseket követett el éveken keresztül szervezetével szemben. A meleg már nem fárasztja, nem lassítja le, jól érzi magát.

 

 

3.            A következő panaszos többé-kevésbé követte az útmutatásokat, előrelépés az volt, amikor tudatosult benne a tartalékok szerepe; ezek lemerülése, ill. feltöltése. Az a hasonlat ragadta meg figyelmét, hogy ha az akkumulátor nem kap rendszeres és kellő mértékű utántöltést, lemerül. Ezt felismerte az életvezetésében. A tartalékok lemerülése akkor is bekövetkezik, ha van utántöltés, csak annak mértéke nem megfelelő, vagy ha a terhelés nagysága meghaladja a töltés nagyságát. Kisebb mértékű feltöltéssel kevesebb ideig használható. Fokozott lemerülés, nagy igénybevétel esetén alaposan fel kell tölteni, ez azonban időbe kerül. Megfelelő feltöltés esetén hosszú ideig bírja. Ez sokszor napi rendszerességgel hónapokat, éveket is igényelhet.

A rendszeres lemerítés az átfázásokat jelenti. A feltöltés a szervezet hőtermelését a megfelelő öltözködéssel, az éjszakai takarózással, esetleg kiegészítő terápia alkalmazásával.

Esetében a terápia részét képezte a szauna használata. Itt még fokozottabban kell figyelni a hőfokra, nehogy rossz közérzet jelentkezzen! Ügyelt a megfelelő hőmérsékletre és tartózkodási időre. Fontos, hogy a kabin elhagyásakor meleg testét, bőrfelületét ne érje nagy hőmérséklet-különbség. Az átmenet fokozatos és lassú volt a nagyobb meleg és a hideg között, melyet úgy tudott biztosítani, hogy a szauna elhagyásakor köntöst vett fel, így várta meg, hogy felmelegedett teste kissé lehűljön.

 

 

 

4.           „Sajnos gyermekkorban gyakran alulöltözött voltam. A nyár volt az egyetlen olyan évszak, amikor nem fáztam, de még sokszor a 25 fokot is kevésnek találtam. Nem gondoltam volna, hogy ebből bármi komolyabb probléma adódhat.

 

 

Panaszaim kb. 5-6 évvel ezelőtt kezdődtek. Eleinte karzsibbadás volt a jellemző tünet, többnyire ugyanaz a kar. Néhány év múlva felhívták a figyelmemet arra, hogy némely betegség kialakulása összefüggésbe hozható a rendszeres összefázással, az alulöltözöttséggel, a szervezetet érő hűtő hatások figyelmen kívül hagyásával. A – kivitelezhetőségtől függően – több szabályt be is tartottam. Úgy látszik nem eleget, mert újabb egy-két év múlva állandó derékfájással párosultak tüneteim. Reumatológushoz fordultam, ahol egy injekcióval átmenetileg megoldották a problémát. Hamarosan azonban újabb tünettel bűvölt a repertoár: szédülni kezdtem. Ekkor még mindig a reumatológia irányába kerestem a megoldást, de teljesen eredménytelenül, pontosabban szólva, kenőcsöt, gyógyszert kaptam, de panaszaim továbbra is fennálltak. 2011- elején iszonyatos fájdalom jelentkezett abban a kezemben, amelyik korábban zsibbadt. Aludni se tudtam hetekig, így hát újra orvoshoz fordultam. Ekkor egy CT felvételt is készítettek, ami egyértelműen kimutatta, hogy sclerosis multiplex-re jellemző elváltozásokat találtak az agyban. 
Az orvosi diagnózist követően 3 hónap múlva megkaptam az első szteroidos kezelést, kb. 3 hétig tartott a hatása. Panaszaim utána újra jelentkeztek.
Lehangolt a látvány, amikor a különböző vizsgálatokon láttam a sok sm-s beteget. Ez vár rám? Nem nyugodtam bele. Azt kerestem azt mit tehetnék én a saját egészségemért? Ismételten felhívták a figyelmemet arra, hogy ez egy átfázásos betegség, ahol is a panaszok a hőháztartás egyensúlyának visszaállításával rendezhetők. Még inkább odafigyeltem arra, hogy annyi ruha legyen rajtam, hogy ne fázzak, ami egyébként nem volt rám jellemző, folyton didergést éreztem. Komolyabban vettem az öltözködéssel kapcsolatos tanácsokat és két kabát, két harisnya, trikó, pulóver stb. kíséretében indultam rendszeresen útnak.
A diagnózis óta eltelt háromnegyed év. Idén január 13-án egy neurológus szakorvos kimondta, hogy nem sclerosis multiplex-ről van szó. Bár panaszaim még teljesen nem szűntek meg, de lényegesen csökkentek, a fájdalom teljesen megszűnt, kezembe visszatért az erő.
Továbbra is két kabátban és dupla zokniban járok. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerűen is lehet valamit – rendezni.”
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.